U.i. : igen előbb hoztam egy nappal muhaha!
Bye! xx
A metróállomás érdes és fülledt levegővel volt tele. Hol néhány ember lézengett és harsány beszédbe elegyedett a másikkal, hol pedig idegeskedő férfiak és nők várták a lassan közeledő metrót. A harsányabb személyek között egy igen vidám fiú foglalt oszlopos helyet. Barna haja össze-vissza állt. Kék szemei elegánsan csillogtak. Kezével hadonászva magyarázott valamit a körülötte helyet foglaló néhány embernek. Hirtelen feleszmélt a sín nyikordulására. Lassan lejjebb biggyesztette eszméletlen mosolyát, majd a 4 emberre vezette tekintetét. Egyenként megölelte őket miközben olyan kedves szavakat kapott mint a "Vigyázz haver!" vagy " Várunk vissza!". A fiú megindult a csomagjaival együtt majd felszállt a metróra.
*
( innentől Amy szemszöge szerk. megj.)
Sípolás. Ez az amit hallok. Egy idegesítő bazi hangos sípolás... a francba! Ez az ébresztő!Eszmélek fel, majd leesek az ágyról sietségemben. Azonnal ninja pózba ugrok fel. Majd körül nézve az ismerős szobán megrázom a fejem. Hülye vagyok! Gyors léptekkel száguldok el a lépcsőig, majd majdnem elcsúszva a fordulóban befutok a fürdőbe. Bah! Utálom a reggeleket. Sietősen felaggattam magamra a ruháim.( ami megjegyzem igazán nehéz volt, mert megakadt a fejemnél és jobbra balra csapkodtam a kezeimmel) Kifújtam a benn maradt levegőt és elfutva Jamie előtt felkaptam a táskámat.
- Hé! - állított meg az előbb említett lány.
Igen, mielőtt bárki is kétségbe vonná, hogy ő lány-e, elmondhatom ő az. Nagyon is.
- Tessék - sürgettem.
- Hova mész? - emelete az égbe frissen szedett szemöldökét.
- Hát... izé. Elmegyek - gagyogtam.
- Jó, de hova? - tette csípőre a kezeit.
Köztudott hogyha Jamie megakar tudni valamit az meg is foglya tudni. Úgyhogy nem palástoltam tovább.
- Haza - nyögtem ki.
- Minek? - mosolyodott el.
Elakartam neki mondani, ezt a roppant kellemetlen témát, azt, hogy miért nem tarthat velem és miért hagyom el Londont egy csekélyke időre.
De választ igazából nem adtam. Csak óvatosan elmosolyodtam.
- Ezzel nem hatsz meg! - fenyegetőzött.
- Tudom... - kezdtem - de elfogok késni!
Jamie felsóhajtott majd elállt az utamból. Háh! Tudtam mivel foghatom meg.Szereti ha az emberek pontosak és ügyesek.Persze én ügyetlen vagyok mindenbe és hülye mindenhez. Egy gyors ölelésbe pakoltam, majd kicsaptam az ajtónkat.
Hogy hogyan ismerkedtünk meg és lettünk barátok?
Na az egy másik történet. Legyen annyi, hogy ő szeret szervezni dolgokat én meg szeretem elrontani a dolgokat.
A ház amiben lakok, nem volt nagy de nem is volt kicsi. Egy egyszerű kertes ház volt. Nem egyszerű belsővel. Ha bementél a bejárati ajtón két ajtóval találtad szembe magad. A falak lilák és mindenféle minta található rajta. Két gardrób egy kék és egy pink van a fal ellentétes oldalain. A kék a szerény személyemé ami teli van ragasztva mindenféle matricával leginkább a a Ki vagy Doki? c. sorozat képeivel. De van ott még sok féle. A ruháim színesek és vidámak, azok alatt tipikus lány cipők vannak. Néhány magassarkú és sok tornacipő. Jamie-t nem láttam még sokszor. Talán egyszer akkor sem sokat láttam belőle. Ő ilyen elzárt, na!
Ha a baloldali ajtón lépsz be a kicsi de annál is inkább takaros konyhával találod magad szembe. A jobb oldali ajtó pedig csak a hab a tortán. Egy hatalmas nappali következik ami száz színben pompázik. Nem hazudok!A normális emberek az egyszínű unalmas dolgokat szeretik mik őrültek a szivárványokért vagyunk oda.A normális emberek a ruháit a szobájukban tartják, mi pedig a bejáratnál. Na igen. Ez egy érdekes történet vagyis inkább baki.Na mindegy. Vissza a szivárványhoz. Jamie persze sokáig ordibált miatta. De amikor kiderült, hogy sok embernek tetszik a színkavalkád, egy győztes mosollyal és szeretett teljes tekintettel mondta, hogy az ő ötlete volt. Az őrültek egója! A helység felett egy fél emelet van ami abból áll, hogy van egy következő szint ahova egy csigalépcső vezet fel és ahova csúszdával kell lecsúszni. Szegény Jamie! Itt aztán kiakadhatott. Na jó ott voltam, amikor csapkodni kezdett és követelni, hogy "repítsem" ki ezt az ocsmány lejáratot a pokolba vagy ő fog engem lenyomni oda és vissza többször. Hajaj! A következő szint már csak Jamie unalmas hálószobáját és az én furcsán sötét kék szobámat takarta +- a fürdőszobát. Nos a birodalmam, kész Sci-fi társadalom. A kedvenc sorozatom posztereitől kezdve a könyvekig és hegyezőkig(?) minden van. Az ágyam már megint egy érdekes tészta. Nem direkt zuhantam reggel fél métert ugyanis kissé magas. Az alatta lévő helyen a könyveim vannak és egy kis asztal amin olvasok, írok, élek. A gardróbom helyén egy tv csücsül ami nem is plazma és nem is drága. De jó! Alatta egy temérdek DVD és por. Ott is régen jártam.
A fürdőszobám pontosabban szobánk ( merthogy ezt együtt használjuk)megint csak takaros. Csak zuhanyzónk van mert hogy dilis házba dilis személyek és Jamie elég babonás.Bár nem tudom honnan a francból szedte, hogy a zuhanyzó vonzza bajokat... na vajon honnan?
Tehát most kimenekülve az ördög karmai közül (értsd Jamie) futva indultam meg a metróállomáshoz.
- Elnézést! - löktem fel egy pasit aki másik három fiúval battyogtak gondolom haza.
- Bunkó! - sziszegte a göndör és felhúzta az orrát.
- Na nehogy megsértsem az egód, sült krumpli! - vágtam vissza.
Már így is elkések.A három furcsa tekintet elől elfutva indultam tovább.Még 2 perc van az indulásig és még csak jegyem sincs. Amilyen gyorsan csak tudtam átugrottam pár akadályt: asztal, deszka, babakocsi(?). Kifulladva kértem meg a pénztárost, hogy siessen vagy felnyársalom.
A csaj csak unottan nekem dobta(!) a jegyet és tovább csattogtatta rágóját. Átszeltem a hosszú alagutat, majd az éppen ajtót behúzó metróra emeltem a tekintetem.
- Ne várjanak! - kiáltottam.
Egy nő észrevette kiáltásom és szólva a vezetőnek kinyitotta az ajtót.
- Köszönöm! - hálálkodtam.
- Örüljön, hogy itt voltam! Indulás! - szólt rám a nő mire meghúzva magam indultam el.
Megakadt a szemem egy fiún és elmosolyodva kezdtem el lépkedni felé.
A fülében fülhallgató volt, így nem hallhatta lépteim. Hirtelen huppantam le mellé majd kivéve a füléből a zenét mosolyogva vettem át a felét az én fülembe. Megfogtam mp3 lejátszóját és megnézve a most bent lévő borzalmas számot inkább már csak a vicc kedvéért is átnyomtam.
- Ejnye! A Ramones nem menő inkább hallgassunk One Direction-t!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése